Nyelvünkről, a magyar nyelvről, édes anyanyelvünkről*

 

A kisgyereknek az összes hangok közül az anyukája hangja a legszebb. E hang megejtő hangszíne, és vonzó hangjel-együttese – kódja – kíséri el egy egész életen át. Az a nyelv, mely az anyai hang által jut el tudatáig, melyen kialakítja első szavait, élete végéig a legkedvesebb beszélt nyelve lesz – édes anyanyelve. Ez a nyelv a mi esetünkben – a magyar nyelv.

E nyelvben győzni fogsz!

Lehet, túl nagyképűnek tűnik könyvcímként a fenti kijelentés, ugyanis egy viszonylag kis létszámú nép által beszélt nyelv a mi nyelvünk, mely mindezek mellett alig talál társra a többi nyelvek közt.

Kis Dénes szerint is, ha ma háromezer beszélt nyelv van a világon, akkor a magyar nyelv ezek közül kétezer-kilencszázkilencvenkilenc nyelvhez nem hasonlít.

Mégis a könyv fejlécén ez a felirat áll: Magyar nyelv a világ nyelveinek anyja.

Túlzás ezt állítani?

Nem!

Már Berzsenyi Dániel is erre a következtetésre jutott, és utána még sok-sok nyelvkutató.

Varga Csaba nyelvkutató szavai: „…rendre összeakadok olyan nyu­gati nyelvészekkel, akik lázas sietséggel tanul­nak magya­rul. Ők már tud­ják, hogy a magyar nyelv az alapnyelv.”

 

Nyelvünk olyan nyelv, melyet valaha az első emberek és utódaik hosszú időn át szerte a világon beszéltek, s mely világnyelv volt. A ma magyarnak nevezett nyelv alapszavaiban akkor is, ma is tökéletesen tükrözte, tükrözi az emberre ható benyomások nyomán belülről jövő visszahatásként feltörő első érzelmi hangokat. És azokat oly kezdőhangon, mely találó hangjelzésként legalkalmasabb volt kimutatni az emberi lélekben kiváltott érzelmet, s mely később változhatatlan gyökként rögzült, és szókészletünkben évezredek óta mai napig él. Ezek ma is az általunk használt kijelentések alapszavai.

Egyetlen nép sincs ma a világon, mely oly mennyiségben ki tudná mutatni ezeket az ősgyököket saját nyelvében, mint mi, magyarok! Bizonyítékként álljon itt egy kiemelt rész Prof. Shokotu Faisi japán történész magyarokhoz írt leveléből: „Mi japánok és az ös­szes turáni törzsekhez tartozók a legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven – magyarul! – írjuk ÉBRESZTŐ-nket csak­nem 800 mil­lió testvérünkhöz…” (!!!)

 

Tudod, milyen értékes nyelvet birtokolsz, Székely, Magyar?! Felfogod ezt egyáltalán?! Ez volt az első világnyelv, melyen az egész emberiség beszélt!

 

Európa területén széltében, hosszában, az Uráltól az Atlanti óceánig, vagy Japántól Amerika nyugati csücskéig, Alaszkától a Tűzföldig levő te­rületeken, folyók, he­gyek, tájak, települések nevei őrzik mai napig eredeti magyar hangzású, Kárpát-medenceivel azonos alakjukat! Ezek Dr. Vámos-Tóth Bátor kutatásai nyomán kerültek a nagyközönség elé. Több mint hatezer név, melyek ho­nosak a Kárpát-medencében, de ugyan­olyan alakban megtalálhatóak több tízezer kilométerrel odébb is!

Iránban: Temesvár, Arad, Makó, Puszta, Sió,

Csádban: Torda, Garam, Aba,

Libanonban: Bécsvári, Ágvári, Bikfája,

Kaukázusban: Kiskevi, Galánta, Magyar,

Afga­nisztánban: Csókavár, Kalocsa, Kotányi

Hondurasban: Szováta, Mátra, Komá­rom, Csepel.

De van: Zetelaka, Abda, Dabas, Várda, Kanizsa, Zilah, Hu­szár, Árpavár, Csákúr, Gyorok, Csángó, Csécsény, Zalka, Farád, Vásár stb. (www.maghar.hu/tamana/)

E nevek a Kárpát-medencével, annak magyar nyelvű népével valaha kapcsolatban álló, onnan elszármazó magyar nyelvűek ősi jelenlétének bizonyíté­kai.

E nevek nem változtak, és nem változnak. Ez azoknak neve ősidőktől fogva és ma is hivatalosan.

 

Idézet a Blikk 2009. március 30-i számából (friss!):

„Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig… Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek – amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években – több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz. Így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?

A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.”

 

És egy idézet Hary Györgyné által1977-ben kiadott Móricz János kutatásait összefoglaló tanulmányból:

„Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsősorban Ecuadorban kutatott, aminek a fővárosa Quito. A város a nevét a régi Quito birodalomról kapta. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit = Két, Us = Ős), tehát a Két Ős Birodalma…

A még magyarul beszélő törzsek – köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) – pl. ezeket a szavakat használják: apa = apa, aya = anya, nap = nap, vin = vén, kit = két, us = ős, cu = kő, pi, bi = víz, fuel = folyó, pille = pille, lepke és még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók…”

 

Ezek mellé érdemes elolvasni Dr. Simon Péter: Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön című tanulmányát a dakota és magyar nyelv közti hasonlóságról.

„…röviden beszámolok az első döbbenetes kanadai nyelvi élményemről: Kb. 5 hónapja éltünk az Újvilágban, és leendő családi házunk vétele előtt egy rövid időre albérleti megoldást választottunk. Szombat volt, a ház tulajdonosai korán reggel rokoni látogatásra indultak. Feleségemmel a reggeli mellett magyarul arról tanakodtunk, hogy miként indulhatnánk minél előbb kirándulni. Ennek egyetlen akadályát abban láttuk, hogy a hetente kétszer megjelenő bejárónő éppen akkor is ott serénykedett, s hogy hagyhatjuk el a házat bezáratlanul. Arra sosem volt szó házigazdáinkkal, hogy a kulcsot bárkinek átadhatjuk. A máskor mindig diszkrét bejárónő most szemlátomást mindig a közelünkben szorgoskodott. - Te, ez a nő figyel bennünket! – szólalt meg a feleségem. Akkor a takarítónő elénk állt és könnytől csillogó szemmel mondta: – Igazán röstellem, hogy ismeretlenül így megzavarom Önöket a beszélgetésükben. Végül is éppen azt szeretném kérni, hogy folytassák csak azt a mi drága anyanyelvünkön. Olyan ez az én fülemnek, mint a régi időkből visszaszállt álom, amikor dakota kislányként nevelkedtem és az anyanyelvemen beszéltem. Fiatal lányként a fehérek közé kerültem. Az anyanyelvemen ma már a szavakat is nagyon keresgélem, némelyiknek a jelentését is csak sejtem. De most kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az én népem nyelvét újra hallhatom…! – Asszonyom, Ön azt állítja, hogy megértette a beszélgetésünket? – kérdeztem hitetlenül. – Hát persze, a lényegét. Már nagyon elfelejtettem a dakotát, és csak a mondandójuk értelmét tudtam kihámozni. A sok ismerős szó csengése és az angol nyelvben teljesen ismeretlen szóvégi változtatás azonban egészen elbűvölt. – De ha tényleg el akarnak menni, akkor csak nyugodtan menjenek, én majd bezárom az ajtót, hiszen nekem is van kulcsom a házhoz. – És azt meg honnét tudja, hogy kirándulást tervezünk, és azért izgultunk, hogy meddig tart a takarítása? – Azt nem értettem meg, hogy kirándulásra készülődnek, de azt igen, hogy el szeretnének menni, és nem tudják, hogy ki fogja bezárni a kaput. – Hirtelen Kosztolányi sorai szökkentek az agyamba: „Mint aki a sínek közé esett”…Az elképedésem ijesztő és döbbenetes volt.”

 

Sir John Bowring kínai angol nagykövet írja 1830-ban kiadott, Poetry of the Magyars verseskötete előszavá­ban: „A ma­gyar nyelv más nyel­vektől távol áll és magányos. Pon­tos meg­értésé­hez más nyelvek tanul­mányo­zása rendkívül ke­vés ha­szon­nal jár. Lé­nye­gében saját öntőfor­májából fejlődött ki, kiala­kulása és felépítése bíz­vást oly korszakra te­hető, ami­kor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a ma­gyarlakta térségre. …A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. … Az egyiptomi templomok mennyezete – mely egyetlen szikladarabból készült – megmagyarázhatatlan. Senki nem tudja, honnan származik, mely helyről hozták ezt a furcsa, bámulatos masszát. Hogyan szállítot­ták, emelték föl a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél cso­dálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog boncolgatni, és a tit­kok első tézise: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennél vala, és az Ige maga vala az Isten.”

Szintén Bowring véleménye, hogy a magyar nyelv magából sarjad, lo­gikai, majdnem matematikai szerkezettel bír.

 

Erre a következtetésre jutott Bolyai János matematikus is, akinek a magyar nyelvvel kapcsolatos munkáit még csak most tárják a nagyközönség elé.

 

Varga Csaba: „A magyar nyelv szerkezeti felépítése okán a magyarul gondolkodók agyféltekéi másként ke­resik az összefüggéseket.” (!!!)

Tehát ez a titka a magyarul gondolkodó matematikusok nagy sikereinek. A nyelv!

 

Georg Bernard Shaw is megfogalmazta véleményét nyelvünkkel kapcsolatban: „Bátran kijelenthetem, hogy miután éve­kig ta­nulmányoztam a magyar nyelvet, meg­győződé­semmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az élet­művem sok­kal értéke­sebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a kü­lö­nös, ősi erőtől duz­zadó nyel­ven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi kü­lönbsé­geket, az érzel­mek titkos rezdüléseit.”

A kiemelések a cikk írójától származnak.

 

Az E nyelvben győzni fogsz című könyvben szó van a nyelv keletkezéséről, a hangok értelméről, azok külön is létező rendkívüli mondanivalójáról. Szó van a magyar nyelv gyökrendszerének tökéletes rendszerezettségéről, a latin nyelvek rendszertelen összefüggéstelensége ellentéteként. Ugyanakkor kifejezési lehetőségeink bőségéről a beszéd általi kifejezés és egyebek kapcsán.

Ez a könyv azoknak érték, akik szeretik a magyar nyelvet, akiket életük hajnalán anyukájuk ezen a nyelven tanított beszélni.

„A világ legszebb nyelvén, magyarul.” (Melocco Miklós)

 

* www.magtudin.org – Tanulmányok – Nyelvészet – Kolumbán Sándor: E nyelvben győzni fogsz

A fenti honlapon sok értékes, a magyar nyelv ősiségét igazoló és valós nemzeti történelmét megvilágító tanulmány található neves kutatók tollából.