Fürdőváros a Mezőhavas alján, a Kis-Küküllő forrásvídékén, 510 m a tenger szintje fölött. Megközelíthető vasúton (Parajd 12 km) illetve országúton (Székelyudvarhely 43, Marosvásárhely 60 km). Néhány éve megközelíthető volt Marosvásárhelyről a Nyárád mentén keskeny nyomtávú vasúton is, azonban a veszteségekre hívatkozva mára beszüntették a járatot. Kísérletet tettek a járat visszaállítására is, mint turistacsalogató nosztalgiajárat, azonban támogatók hiányában a terv nem került megvalósításra.
Szováta sósfürdőjét a XVI. században említik először.
A környéken öt különböző töménységű sós tó van: a Medve-tó, a Zöld-tó, Vörös-tó, Fekete-, és Mogyorósi-tó. Vizük és iszapjuk főleg reumatikus és női betegségeket gyógyít. Az egyik legnagyobb tavat, a Tivoli-tavat lecsapolták, mivel veszélyeztette a Medve-tó vizének összetételét, lévén, hogy a tó vize átszivárgott a Medve-tó vizébe. A Medve-tó a legismertebb a környék tavai közül. Nevét kiterített medvebőrhöz hasonló alakjáról kapta, amely mára az átalakítások miatt veszített eredeti alakjából. A tó kialakulását 1880-ra teszik. Környéke védett rezervátum.
Különlegessége, hogy a tó vize tömény sóoldat, melynek felszínére vékony édesvízréteg képződött, ami meggátolja a víz függőleges kicserélődését, így a napmelegtől fokozatosan felmelegszik (heliotermális jelenség). Európa egyetlen ilyen jellegű tava, mely az utóbbi időben egyre több figyelmet kapott, lévén, hogy a tó vize szivárogni kezdett. A tó megmentésére szakemberek érkeztek, a munkálatok és vizsgálatok napjainkban is tartanak. Nyáron a fürdőzők legkedveltebb helye. A tó mellett iszapgödör található, a belőle készített pakolás női betegségek és reumatikus panaszok orvoslására használható.
A település határában a parajdihoz hasonló sóhegyek találhatók. Kirándulások szervezhetők a Patakmajorba, a Szakadát-hegyre, a Bekecsbe (1075 m), vagy a Mező-havasra (1778 m)
Szováta a környék legjobban felszerelt országos hírű fürdőhelysége, az kommunista rendszerben épített szállodák nagy részét a magyarországi Danubius Hotels Rt. müködteti, amely komoly beruházásokot eszközölt a komplexum szállodáin, mára már modern, a korhoz illő szállodákban pihenhetnek a vendégek, mindenféle plusz szolgáltatások ígénybevételével.

• szovata.ro
• Szováta és környéke szálláshelyei
• szovata.lap.hu

 Hargita megye egyik legnagyobb községe, a fazakasmesterség központja, Székelyudvarhelytől 28 km-re, a Firtos-hegy lábánál. 1333-ban említik először, 1830-tól ismert fürdőhelység, azonban ez a státusz mára már érvenyét vesztette. Gótikus stílusú unitárius temploma 1534-ből való, míg a római katolikus templom 1911-ben épült. A vídék vulkanikus eredetére utal a számos borvízforrás, az aragonit, a só és az agyag jelenléte. Kevés a megművelhető föld, ezért Korond hírneve leginkább a helyi fazekasságból, taplókészítésből és szénégetésből ered. A község főutcája egy állandó kirakodóvásár (főleg a nyári hónapokban), az országút mentén mindennap kipakolják a helyiek az eladó holmit (fazekas tárgyak, csergék, faragott dísztárgyak,  emléktárgyak, taplódíszek, stb.), különleges helyi látványosságot biztosítva az átutazóknak.

• Korond község hivatalos honlapja

• A korondi kerámiáról bővebben

• Korond - linkgyűjtemény 
  

Fürdőhelység, a DN 13A nemzeti út mellett, amely sóbányájáról és magas sókoncentrációjú fürdőjéről vált ismertté. Megközelíthető országúton (Szováta 10, Székelyudvarhely 33 km, Gyergyószentmiklós 70 km) illetve vasúton. A város határában kialakult sóhegy a helyi látványosságok közül a legfontosabb helyet foglalja el. A felszínen képződött sókristályok a napfény csillogásában lenyügöző látványt nyújtanak. A sóbányászat messze a római időkbe nyúlik vissza, ebben az időben már bányák  működtek Szovátán és Parajdon. A tényleges sóbánya 1792 körül létesült, addig csupán felszíni fejtéssel foglalkoztak, melynek nyomai ma is látszanak a sóhegy oldalában, amelyet védett képződménynek nyílvánítottak.

1800 után bevezették a kamaravájást, új aknákat nyitottak meg és a sót bivalybőrben hordták a felszínre. A század végén már lóvontatású felvonó működött.
A kitermelt só helyén hatalmas csarnokok alakulnak ki, melyek közül az egyiket megnyitották a látogatók és gyógyúlni vágyók számára.
A bánya levegője száraz és tiszta, mivel a só magába szívja a nedvességet és megöli a kórokozókat, hőmérséklete pedig egyenletes, a légúti megbetegedésben szenvedők kiváló kezelési lehetősége.
Az 120 méteres mélységbe autóbusz szállítja a betegeket illetve a látogatókat, ahol hatalmas földalatti terem várja az érkezőket.
A bányában jól felszerelt játszótér, asztalitenisz, focipálya,  sakk,  büfé és sok más szórakozási lehetőség segít abban, hogy az ott eltöltött idő minél tartalmasabb legyen. Itt található egy ökumenikus templom is, ahol az oltár természetesen sóból készült, valamint itt rendeznek különböző hangversenyeket, koncerteket is.
A bányában megtekinthető a múlt századbeli lóvontatású felvonó makettje is.

• Parajd sóbánya
• Parajd linkgyűjtemény

  A környék legmagasabban fekvő települése. Egykor szintén fazekasmesterséget üző falu, 1567-ben említik először. Kőfallal bekerített katolikus temploma 1799-ben épült, többször leégett, majd újraépítették. Oltára klasszicista stílusú. A templom feletti hegyoldalban egy, a falut sújtó tűzesetek emlékére emelt fogadalmi kápolna található. A kommunista vezetés korszakában a falu a lerombolandó falvak listáján szerepelt, ezért az egykor 1600 lelket is számláló település mára csak alig 320 lakossal rendelkezik. Mivel elszigetelt település, messze az országút és a város zajától, tiszta levegővel és forrásokkal, az utóbbi időben számos idegen és környékbeli keres itt nyugalmat és vásárol magának telket vagy ingatlant. A faluban számos régi, már nem használt ház vagy házhely található, melyek az egykoron népes falu emlékét örzik. A helyiek főleg gazdálkodással, állattartással és földmüveléssel foglalkoznak.

• Atyha falu - honlap

A Sóvidék két ikertelepülése - Felsõsófalva és Alsósófalva - 1760-ig Sófalva néven egy falut alkotott. A lakosság régóta a fafaragás magasfokú ismeretével rendelkezett, állítólag olyan templomot építettek maguknak, amelyben egyetlen szeget sem használtak.
A település kõfallal körülvett, tornyos temploma 1802-ben épült. A templom tornyát 1777-ben építették, emiatt feltételezhetõ, hogy azt még eredetileg a régi templomhoz építették, s aztán az újhoz magasították.

• A Sófalvi Református Egyházközség honlapja

  A falu a Nagy- és Kis-Küküllõ vízválasztóján fekszik. A falu neve a pápai adójegyzékben 1331-tól szerepel Jandlaka néven, mint önálló egyházmegye. A környék legrégibb és legértékesebb települése, mely ma is számos mûvelõdéstörténeti és építészeti értéket hordoz magában.

1927-ben a templom általános javításakor a zsindelyfedelet cseréptetõvel váltották fel. A templom 1976. évi javításakor, a padló megbontásával egy római kori sírt és egy - a mai templomnál régebbi - építmény alapfalát találták meg, valamint két feliratos fogadalmi oltárkõ is elõkerült. A javítás során megfigyelték, hogy a templom felépítéséhez egy római épületromból származó köveket használtak fel. A templom világhírnévnek örvend.
A faluban viszonylag eredeti formájukban megmaradt igen régi, tornácos mûemlék-lakóházak találhatók. A házakat körkörösen vezetõ utcák kötik össze.
Páratlan értékeinek megmentése érdekében 1993-ban a világörökségbe való felvételhez folyamodott a falu és e folyamat eredménye, hogy Budapest Belváros /V. ker./ tesvérének fogadta el, továbbá anyagi támogatást nyújt a helyi értékek megõrzéséhez.
A falut a kommunista vezetés idején, sok más környékbeli településsel együtt a kitelepítés, majd a lerombolás listájára tették, aminek következménye a faluból való csoportos eltávozás és kivándorlás lett.
Az itt élõ emberek átlagéletkora 61 év. A lakosok száma a századeleji 984-rõl 252-re csökkent.
Az énlakai idegenforgalom komoly fejlõdésnek néz elébe hála néhány anyaországbéli befektetõ érdeklõdésének és segítségének. Énlakát az UNESCO a világörökség részévé nyílvánította.

• Énlaka napjainkban
• Énlakáról bővebben

A községhez tartozik a cseresznyéskertjeirõl híres Siklód, valamint a Szellõ-bérc aljában az egy évszázaddal korábban kerámia-központként számon tartott Küsmöd. Jótermő, gyümölcsös vídék, amelynek központja a közel 1300 lakosú, a XVI. században már vásárjoggal rendelkezõ Etéd.
A község felõl  jól látható a Firtos (1062 m), a Görgény - Hargita vonulattól lenyúló Hargita-fennsík egyik nyugati peremsziklája, az Erdélyi-medence keleti peremének egyik legszebb kilátópontja. Tetején Firtos várának maradványai. A nyugati oldalán a fehér, vulkáni tufa leszakadt és így alakja távolról egy felfordult lóra emlékeztet. A monda szerint Firtos vára tündéréhez titokban udvarolni járt egy nyikómenti lovaslegény, aki itt zuhant le szerelmesével együtt, lova pedig fennakadt a sziklán. A néphagyomány szerint, ha a ló fehéren virít, szép idõ lesz, ha elszürkül, akkor esõ várható. A hiedelemnek reális alapja van, hisz az andezittufák nagyon érzékenyek a levegõ páratartalmának változására.

• Etéd község honlapja
  Etéd - fotók Vass Leheltől