|
Vídékek
Turizmus
Székelyföldi rádiók élőben
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
| |
Székelyudvarhely és környéke
|
 A közel 700 éves kisváros, az Erdélyi-medence kelet-délkeleti peremövében a Szarkakő (886 m) lábánál fekszik 477 m átlagos tengerszint feletti magasságban.
Megközelíthető vasútról Segesvárról (56 km) illetve a DN 13A nemzeti úton, Marosvásárhely 105, Szováta 47 km, Csíkszereda 55 km, vagy a DJ 137 megyei úton, Segesvártól 48 km illetve Székelykeresztúrtól 28 km.
A 40000 lakosú megyei jogú város, Hargita megye második legnagyobb városa Csíkszereda megyszékhelyet követően.
A Budvár környékén (635 m) a Neolitikumból, a Bronz- és Vaskorszakból származó régészeti leletek kerültek elő. A Székelytámadt vár közelében egy római katonai fürdő maradványait tárták fel.
Székelyudvarhely nevét előszőr az 1333-as pápai tízedjegyzék említi "Uduorhel" néven, de a helység már korábban is létezett.
  Mezővárosi rangját (Oppidum Udvarhely) 1485-ben kapja. Izabella királyné 1558-ban pecsét- illetve címerhasználatra jogosítja fel. A "Székely" előnevet előszőr Bethlen Gábor fejedelem használja 1613-ban. A várost hosszú évtízedekig "Székely Anyaváros"-ként emlegetik.
A sokszor emlegetett kisvárosi hangulat fontos eleme a főtéri középkori városmag, amelyet talán zsúfoltsága miatt is "Küküllőparti Athén"-nak neveztek. A XX. század küszöbén már fürdő- és iskolavárosként emlegetik.
A környék friss levegője, a közeli Hargita hegység, a Szejke-fürdő és a gyógyhatású iszap valamint ásványvizek messzi távolról vonzzák ide a turistákat, akik a nagyvárosok zajától  menekülve kikapcsolódásra vágynak.
A város legrégibb műemléképülete a XIII. századi Jézus Szíve kápolna a város déli kijáratánál.
A múlt században a város számos gyógyhatású sósfürdővel rendelkezett, sajnos mára azonban ezeknek nyoma veszett, csak a kápolna környékén levő források utalnak a valamikori fürdők jelenlétére.
Múzeuma gazdag történelmi, természetrajzi és néprajzi anyaggal rendelkezik.
|
|
 A DN 13A nemzeti út mellett elterülő fürdőhelység Székelyudvarhely belterületén a főtértől 3 km-re található.
Gyógyvizei 1766-tól ismertek, a fürdő mind a mai napig kedvelt kirándulóhelye a környékbelieknek.
Gyógyvizeit különböző reumatikus bántalmakra és bőrbetegségek kezelésére használják.
A fürdő híressége volt az itt létesült iszapfürdő (Mofetta), amely mára érdeklődés hiányában bezárva tart és egyre siralmasabb állapotban van, viszont tervbe van felújítása az Európai Unió támogatásával.
A fürdőnek két fontosabb borvízforrása van, az egyikben borvízmúzeumot alakítottak ki. Az enyhén kénes illatú és ízű vízet főleg gyomorbántalmak kezelésére, fekély vagy más müködési rendellenességek gyógyítására használják, de mindennapi fogyasztásra is alkalmas. A település jellegzetes jelképe lett a borvízhordó bivalyszekér, amellyel az 1800-as években cserépkorsókban hordták a borvizet az udvarhelyi lakosoknak.
 Minden év június hónapjának utolsó vasárnapján megszervezik itt a Szejke fesztivált, amelyen különböző nemzetiségek képviseltetik magukat és látványos folklórműsorral szórakoztatják a közönséget a szabadban felállított szabadtéri színpadon.
A fürdőhelységben található Orbán Balázs egykori háza és síremléke is, melyhez székelykapu-gyüjtemény vezet.
Szejkefürdőn számos sátorhely, kemping, étterem és villa áll az idelátogatók rendelkezésére, valamint a fürdőzők és gyógyúlni vágyók részére gyógyvizű strand illetve iszappakolásos kádfürdő, a horgászni vágyóknak pedig a közeli halastó nyújt kellemes kikapcsolódást.
|
|
 A falu a Nagy-Küküllő középső szakaszának kiszélesedő medencéjében a Bögözi-medencében fekszik Székelyudvarhelytől 11 km-re.
Neve a magyar bő és köz szavakból származik, mások szerint a felgyülemlő sok vízpáráról a bő gőz nevet kapta, vagy besenyő eredetű a neve.
Területe ősidők óta lakott, Vizlok nevű dűlőjében bronzkori és 4. századi településnyomokra bukkantak. A Pagyvan-tetőn neolit leleteket találtak. Iborköve nevű helyen dák-római településnyomokra leltek. 1334-ben Buguz néven említik először. 1910-ben 1112 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1025 lakosából 1010 magyar és 15 román volt.
A falunak 12. századi eredetű, a 15. században bővített 13.-14. századi falfestményekkel és festett, 1724-ben készült kazettás famennyezettel díszített református temploma van. Tornyát 1842-ben magasították. 14. századi freskóit 1865-ben fedezték fel a mészréteg alatt. 1930-ban rovásírásos szöveget találtak az Utolsó Ítélet képsorában. A templomtól 500 m-re keletre egykor kápolna állott, melynek nyomai ma is láthatók.
|
 Kányád a Kelet-Erdélyi Udvarhelyszék délnyugati részében található, Székelyudvarhelytől 15 km–re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy 25 km–re, a Hodos–pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg, 550–575 m tengerszint feletti magasságban. Miklósfalvától délnyugati irányban haladva közelíthetjük meg a 137A jelzésű kövezett megyei úton. A legközelebbi községközpontok: Székelyderzs (5 km), Felsőboldogfalva (11 km).
A falu egy kis földteknőben települt, szerkezetét tekintve kis dombvidéki halmazfalu. Nyugaton az Erős-tető (777 m) emelkedik, keleten a Kőhát (796 m), délen a Berecki–tető (659 m) és az Őrhegy (756 m) képez határt Petek felé. A falu belterületét az északra folyó Hodos–pataka szeli át, melynek déli folyása már Hidegség–pataka néven ismeretes (ez pedig Berecki–patak néven a Petektől délnyugatra eső Verőfény–tető (735 m) északi oldalából ered). A Hodos–patakba ömlik jobbról (keletről) a Setét–patak, Kendereskert–árka, Szentegyház–pataka, balról a Kerekesné–pataka, a Kiscsere–patakával és a Dengő-árkával. Nevének eredete Kiss Lajos szerint a személynévként is használt „kánya” madárnévnek a –d képzős származéka.
1333-ban és 1334-ben Kanad néven említik a pápai tizedben – "Stephanus sacerdos de Kanad…". Már ekkor volt temploma, amely a Régi temető nevű helyen feküdt és Jásfalvával közös volt. "- Egykor kolostor is tartozott hozzá.-" Kolostora nem volt, amint azt a régészeti feltárások is bizonyították, a hagyományt Orbán Balázs jegyzi fel a pálos kolostorról. 1642-ben javították, a mai templom építésekor bontották le, köveit felhasználták az új templom építéséhez. Mai református temploma 1791 és 1798 között épült, melybe a régi templom sok kövét is beépítették. 1909-ben rossz állaga miatt újjá kellett építeni.
A falunak 1910-ben 443 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 336 lakosából 331 magyar és 5 román, társközségeivel együtt 1312 lakosából 1288 magyar, 18 cigány és 6 román volt. |
|
 Bikafalva Székelyudvarhelytől 7 km-re a Nagyküküllő völgyében fekszik. Eredeti neve Nagyküküllőfalva volt, a ferencesek szerint pedig egykor Szentlukácsfalva néven volt ismert. A székely humor szerint Boldogasszonyfalva azért "boldog", mert mellette van Bikafalva. A hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy Básta osztrák generális idejében a Székelyföldön annyira kipusztultak a barmok, hogy egész Udvarhelyszéken egyetlen bika maradt csak, és az ebben a faluban. Ez annál inkább sem lehet igaz, mert a falu Básta elõtt már létezett. Az 1567-es adóösszeírás Bijkafalva néven 16 kapuval jegyezte. 1721-ben építettek maguknak egy kis templomot.
Református temploma 1684-ben épült, tornya 1776-ból való. 1814-ben tűzvész pusztította, 1848. november 6-án Heydte tábornok visszavonuló csapatai gyújtották fel, 1851-re állították helyre.
|
 Székelyudvarhelytől 10 km-re délnyugatra, a Bögözi-medence területén, a Fancsika-patak völgyének északi kijáratánál fekszik.
Ősidők óta lakott hely. Határában a két árok közén bronzkori település nyomaira bukkantak. A hagyomány szerint a falu egykor a nagyrét közepén a mostani Fancsikahíd táján feküdt, egy részét Fancsikafalvának nevezték. Ősi székely falu, a falutól a Nagy-Küküllő felé északra elterülő rét a székelység ősi gyülekezőhelye. 1506-ban itt alkotta meg nemzeti törvényeit a székelység. Az 1848. október 16-17-i székely nemzetgyűlés színhelye, amely elrendelte a népfelkelést. 1910-ben 946, 1992-ben 797 magyar lakosa volt.
Református temploma a falu közepén álló kőkerítéssel övezett gótikus templom 13. századi eredetű, a 15. század második felében gótikus stílusban átépítették. Tornya 1628-ban épült, később többször megmagasították, benne régi kovácsoltvas óraszerkezet van. Az 1848-as székely népfelkelés emlékművét 1975-ben avatták fel.
|
|
 Székelyudvarhelytől 13 km-re délre, az Ége-patak völgyében fekszik, Kányádhoz tartozik, melytől 6 km-re délkeletre van.
A Dálya helynév a szláv eredetű Dalja személynév és a lakosság nemzetiségére utaló székely előtag megkülönböztető szerepű összetétele.
Első írásos említése a pápai tizedjegyzékből maradt fent: 1333–ban „Item Clemens de Daya solvit II. et medium banales” ( Dálya Kelemen nevű papja két és fél báni dénárt – MonVat I. 115. old. ).
A templom körül 12. századi temetkezések nyomait találták meg, tehát már ekkor templomos hely volt. Ennek a templomnak a helyén épült református temploma a 14. század második felében. Értékes 14. századi falfestményei vannak, kazettás famennyezetét 1630-ban festették. 1794-ben átalakították, tornya 1799 és 1804 között épült. Erődített védőfal övezi, melyen 1774-es évszám olvasható. 1910-ben 604 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1992-ben 280 lakosából 279 magyar és 1 román volt.
|
|
 A település unitárius vártemploma a székelyföldi mûvészettörténeti irodalom egyik legtöbbet emlegetett építménye. Két szakaszban, a XIII-XIV. században, valamint a XV-XVI. század fordulóján épült. Nagyon szép a templom nyugati gótikus karzata, a kõrácsos ablaka és a csúcsíves bejárata. A diadalív falában egy rovásírásos tégla van elhelyezve, mely 1929-ben került elõ. Az északi fal freskói összefüggõ képsorban a Szent László-legendát ábrázolják, melyet 1419-ben festettek. A templomban megtekinthetõk a Petky család reneszánsz faragású sírkövei. A falu lakói a bástyák között a fal mentén tárolókat alakítottak ki, és a mai napig itt tárolják a falu gabonáját.
|
|
 Udvarhely szék jelentõs települései közé tartozott. 1567-ben készült portajegyzékben 19 kapuval szerepelt, 1602-ben 26 családfõt jegyeztek, 1614-. évi székely lustra 47 családfõ nevét tartalmazza. Ebben az idõben az udvarhely széki falu jellegû települések közt az átlagosnál népesebb falunak számított.A település tengerszint feletti magassága 550 m körül mozog. A falu határának legmagasabban fekvõ pontjai 800 m fölé emelkednek /Simon nyula, Kereknyíres teteje, Somos nyaka /. E határ formálta az itt élõ embereket, és fordítva az ember a saját hasznára alakította a falu határát. E szigorú tájba született emberi közösségben mindig élt a lelki és szellemi táplálék, a szép iránti vágy.
Római katolikus plébániája régi. Erre utal az udvarhelyi fõesperesség egy 1630-ban kelt jelentése: Máréfalva habet licentiatum Petru Deák /licentiatus = házas pap/. Egy más egyházi dokumentáció szerint 1645-ben már saját temploma volt: „Rákóczi György alatt alapították, amint azt a régi szentegyház tornyának kövére vésett neve bizonyítja. Ez" a nem annyira templom, mint kápolna" Botos dûlõben állt. A ma is álló temploma l772-ben épült, l783-ban Szent Imre tiszteletére szentelték fel. Mai állapotát az l908. évi bõvítés során nyerte.
Egyházi anyakönyvelése l721-ben indult Általánosan elfogadott elv, hogy a legtöbb falusi iskola egyidõs a plébániával, Máréfalván csak 1721-bõl való az elsõ írásos bizonyíték „a Máréfalvi Mesternek rendeltetett /…/ szénarétekrõl és szántóföldekrõl" szóló inventárium. 1723-ban a falusi iskola tanítója volt „Nemes Máréfalvi István Deák Uram". A hajdani római katolikus, felekezeti „iskolaház" épületét 1882-ben emelte a falu közössége. 2000-ben a helyi önkormányzat elvégezte az épület fõjavítását. Az iskola fõ épülete állami iskolaként épült l937-ben. 1996-ban Nyírõ József, a nagy székely író nevét vette fel az iskola.
Az I. és II. világháborúban összesen 95 hõsi halott vesztette életét. Emlék hellyé minõsült a kert, ahol az emlékmû áll. 1997. november 9-én, a falu búcsú ünnepén leplezték le a hatalmas, faragatlan kõtömbbõl és melléje simuló kõkeresztbõl álló emlékmûvet.
|
 Székelyudvarhelytől 18 km-re található a Csíkszereda felé vezető 13A jelzésű nemzeti út mellett.A fürdő kialakulásának, korai fejlõdésének története ismeretlen. Nevét elõször egy l566–ban kelt oklevél említi, a II. János hadában híven szolgáló udvarhely széki fõemberek és lófõk névsorában. Noha az elsõ írásos emlék viszonylag késõi, a hajdani Máré várának régészeti leletei valamint a Kõlik nevû védbarlang bizonyság arra, hogy sokkal korábban élt itt õshonos lakosság. Az oklevelek adatai szerint Máréfalva a 16. sz második felében, a 17. sz. elején A XVIII. század közepén Erdély egyik leglátogatottabb fürdõhelye volt.A fürdõmedencét az országút melletti Lobogó-forrás vize táplálta. A XIX. század közepén Orbán Balázs még élénk fürdõélettel találkozott itt. Homoródfürdõ területén 12 borvízforrás található, az út menti kutaknál pedig az autósok "tankolhatnak" fel a finom borvízbõl. A településen volt a múlt rendszerben egy országos jelentőségű diáktábor, mely az Ilona-völgye mentén a valamikori Kápolnásfalu tulajdonában levõ fürdõbõl alakult ki. Mára az épületek nagy része romos, omladozó és elhagyatott. Számos villa várja visszaszolgáltatását tulajdonosainak, ezekből néhány ismét magánkézbe került és felújítva várják látogatóikat. Az ásványvizek elégtelen veseműködés, szív-, gyomor- és érrendszeri panaszok esetén gyógyulást eredményezhetnek. |
 A falu Székelyudvarhelytől 11 km-re északra az Őrhegy déli lábánál a Bosnyák- és a Balé-patakok völgyében fekszik. Nevét az ómagyar urit (= hegyi út) főnév alapján (amely olyan hely, ahova utat kellett vágni), vagy első szláv telepeseiről kaphatta.A falut 1333-ban Uriczhegy néven említik először. Az Őrhegy melletti Deskő-hágó közelében találhatók Mákvár csekély maradványai. A vár az ásatások eredményeképpen a korai bronzkorból származik. Az egykori Udvarhelyszék egyik legnépesebb települése. Első temploma a ma Diafalvának nevezett részen volt, 1670-ben bontották le. 1910-ben 2129 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1833 lakosából 1814 magyar, 17 cigány és 2 román volt. 1764 és 1770 között épült mai temploma, melynek tornya eredeti többi részét 1937 és 1940 között újjáépítették.A Kápolnamező helyén egy 1723-ban épített Szent László-kápolna állott, a helyet a közeli gyógyforrás miatt Sátorhelynek nevezik. Egykor híres búcsújáróhely volt. |
 Székelyudvarhelytől 5 km-re fekszik, Oroszhegyhez tartozik. A falu a Ballé-patak völgyében a Bükk-tető északi lejtőjén fekszik.1333-ban Sancto Toma néven említik először. A falunak már a 14. században volt temploma, 1555-ben Izabella királyné költségén restaurálták. 1661-ben a török felégette, ezután újjáépítették. A falu a reformáció alatt is megtartotta katolikus hitét. 1910-ben 251, 1992-ben 116 magyar lakosa volt. Római katolikus temploma 1820 és 1822 között épült a régi templom helyére, védőfal övezi. |
 A falu a Bosnyák-patak mellett, községközpontjától Oroszhegytől 4 km-re fekszik. 1905-től hívják mai nevén, korábban Udvarhely-Szentkirály volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. Feltételezések szerint a falu alapítása – akárcsak a többi Szentkirály nevű településé – abban az időben történhetett, amikor még csak egyetlen magyar király volt szentté avatva, vagyis Szent István 1083-ban és Szent László 1192-ben történt szentté avatása között. Oklevélben először 1566-ban említik Szentkirályt. A falu eredetileg a maitól 2 km-re északabbra, a Bosnyák- és az Aklos-patak összefolyásánál feküdt, de kolera sújtotta, ezért lakói 1553 és 1566 között délebbre, a mai Balázsdomb környékére költöztek. A falu korábbi lakosságának 90–95%-a a kolera áldozatául esett. A 18. században a becslések szerint néhány száz lakosa volt, népessége folyamatosan emelkedett. 1910-ben 1028-an lakták. A 20. században – az 1960-as évek hullámvölgyétől eltekintve – népessége 1000 és 1100 fő között ingadozott. 1992-ben 1078 lakosából 1053 magyar és 25 cigány volt, a 2002-es adatok szerint 1099 fő a lakossága. A mai falu főbb részei az Alszeg, a Középszeg, a Felszeg és Tilaszó, a Telefalviak utcája, a Bálint utca és a Balázsdomb. A község tagja a Szentkirályok Szövetségének, amely 21 települést számlál. Magyarországi testvértelepülése: Győrzámoly. A faluban a fő foglakozás a növénytermesztés és az állattenyésztés volt és most is az. A nyilvántartások szerint 15 működő cég van bejegyezve, amelyek nagy része asztalosműhelyt működtet és a férfilakosság 40%-ának ad munkát, de a környező falvakból is szép számmal járnak a faluba dolgozni. A lakosság egy része Székelyudvarhelyre jár be dolgozni.
A templom, a falu és az iskola ugyanannak a védőszentnek, Szent István királynak a nevét viseli. Ez azt jelzi, hogy a település és egyháza egy időben alakult. A plébánia történetét 1875-ben állította össze a fennmaradt feljegyzések és a hagyományok alapján Balogh Ferenc lelkész. A falu iskolájának 1450-es létezésére vonatkozó dokumentum valószínűsíti, hogy ugyanekkor már a templom is létezett. A középkori eredetet valószínűsíti a templom kelet–nyugati tájolása.
A falu népe a 17. század elején rövid időre protestáns hitre tér, de 1630 körül a falu már ismét katolikus. Az oroszhegyi plébánia 1748-ban Szentkirálytól különválva önállósult, Fancsal viszont a mai napig Szentkirály filiája maradt. Egy 1848-as hiteles és hivatalos feljegyzés szerint Szentkirálynak 785 lakosa, Fancsalnak pedig 163 híve volt. 1882-ben Szentkirályon 900, Fancsalban 195 volt a hívek száma. A statisztikák az évek multával további szaporulatot mutatnak. 1989-ben, Szentkirályon 1095, Fancsalban 145, és a már ugyancsak oda tartozó Üknyéd tanyán 45 a hívek száma, ami összesen 1285 római katolikus hívőt jelent.
A részlegesen elpusztult régi templomot 1796-ban lebontották. Mai római katolikus temploma 1796 és 1799 között épült a régebbi fatemplom helyére, az építési dátum a késő barokk és klasszicista stíluselemeket hordozó épület kőtemplom tornyának nyugati falán olvasható. A templomot Szent István tiszteletére szentelték fel. A búcsújárás minden évben augusztus 20-án van.
A sekrestyében, a keleti falban esetleg másodlagosan elhelyezett késő gótikus és reneszánsz elemekkel díszített szentségtartófülke található. Alsó keretére rézsűs állású címerpajzs támaszkodik, rajta domborúan faragott kettős kereszt, a templom védőszentjének, Szent István királynak attribútuma. Ez a kőfaragvány a XV.-XVI: század fordulója táján készülhetett. A templomban egy gótikus 15. századi kő keresztelőmedencét is őriznek. Formája kehely alakú, nyolcszögű felső résszel és ennek megfelelő szárral, mely sarokprizmák közvetítésével támaszkodik a négyszögű talpra. Egyik lapján festett felszentelési kereszt nyoma látszik.
A gyulafehérvári püspöki levéltárban a közelmúltban talált dokumentum tanúsága szerint Szentkirály iskolájának az alapítási éve 1450. A falu egykori helyén működő iskola magyar tannyelvű volt 2 tanerővel. A tanulók 7 osztályt végeztek és két tanteremben tanultak. A tanulók száma 1450-ben 76 volt.
A mai 6 tantermes iskolában az 1969/1970-től kezdődött el a tanítás. Azóta az iskola névadója a falu védőszentje Szent István király. 2005 januártól a Szentkirályon található irányító iskolához tartoznak a közeli falvak: Szenttamás, Fancsal, Ülke, Tibód iskolái és óvodái. Az intézményekben együttesen jelenleg 283 tanuló és 25 pedagógus dolgozik. Az iskola testvérkapcsolatot tart fenn Kárász, Vékény, Győrzámoly és Csíkszentkirály iskoláival. Alapítványuk a Szent István Iskola Alapítvány. |
 Székelyudvarhelytől északra 7 km-re fekszik, jelenleg Oroszhegy községéhez tartozik. Ülke nevét az oklevelek 1550-ben említették először Wlke néven. 567-ben Illke, 1602-ben Ülke néven írták nevét.
A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem a Kétvízköze nevű területen feküdt, ahonnan településnyomok kerültek elő.
Mindvégig megtartotta katolikus vallását, római katolikus temploma 1996-ban épült.
A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1910-ben 625, 1992-ben 424 magyar lakosa volt.
A falu cifra rézszeletkékkel kirakott fodros fedelű fapipáiról volt híres. |
|
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
|
|
|
