|
Vídékek
Turizmus
Székelyföldi rádiók élőben
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
| |
Szentegyháza és környéke
|
 Hargita megye legmagasabban fekvő városa, 860 méteres tengerszint feletti magassággal. A települést 1968-ban, Borszékkel és Tusnádfürdővel egyidőben nyílvánították várossá. Megközelíthető a DN 13A nemzeti úton (Csíkszereda 30, Székelyudvarhely 25 km). Eredeti neve Oláhfalu volt, a középkorban kapta hozzá a Szentegyháza jelzõt, mivel püspöki segítség nélkül építette újra leégett templomát.
A falu elnevezése a hagyomány szerint egy Oláh János nevû pásztortól ered, akinek kunyhója volt a falu felsõ felében. Tekintettel a sok vadállatra ez a kunyhó különlegesen volt megerõsítve, szinte falszerûen körülvéve kövekkel és boronaszálfákkal. Az ide települt székelyek "Oláh falának" nevezték. A városnak érdekes településszerkezete van: északon fekszik a falu (Oláhfalu), délen a város, az egykori Szentkeresztbánya Rókavárossal együtt.A város híressége a múzeumi értékű vashámor és a vasüzem, amely valamikor helyi nyersanyagból olvasztott kitűnő minőségű nyersvasat. A bánya 1838-ban kezdett el rendszeresen és szervezetten működni. A patak fölé épített vashámor (XIX. sz.), a víz erejét felhasználva alakította a közelben kibányászott vasércet. Szentegyházasfalu római katolikus temploma 1760-ban épült. Az oláhfalusiak főleg fakereskedéssel foglalkoztak. Sok erdélyi építkezéshez szállították a faanyagot.  A főút melletti kultúrotthon padlásterében kismúzeum és szálláslehetőség. A város további hírnevét növelik a helyi iskolásokból összeválogatott fúvószenekara és ifjúsági alkotótábora. A város közelében a Pokol-láz környékén (877 m) található a 30 hektár nagyságú nárciszrét, ahol minden év májusában megrendezik a Nárcisz-fesztivált. A város határában 1975-ben végzett kutatófúrások eredményeképpen ártézi jellegű 26 C fokos hévíz került a felszínre. 1976-ban épült meg a Termál-fürdő, a strand és a telep, ahol szálláslehetőség, kempingházak sokasága és sátorozásra alkalmas hely várja az odalátogatókat. |
 Kápolnásfalu Székelyudvarhelytől 22 km-re keletre, a Központi-Hargita délnyugati előterében a Csonka-patak és a Kis-Homoród völgyében fekszik.
Nevét a falu keleti határában 870 m magasan álló 1710-ben épített kápolnáról kapta.
1567-ben Másijk Olahfalu néven említik. Neve a törzskönyvezésig Kisoláhfalu volt, 1876 előtt Oláhfalu város részét képezte a későbbi Szentegyházasfaluval együtt. A falu a Csíkszereda-Székelyudvarhely műúttól a hegyek lábáig nyúlik fel, lakói nagyrészt fakitermelésből, fakereskedelemből élnek. 1968-ig ide tartozott Homoródfürdő területe. A Hargita Kereszthegynek nevezett csúcsán 1622-ben Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt kápolna állott, melynek alapjait Orbán Balázs megtalálta. 1910-ben 1877 lakosa volt. 1992-ben 2119 lakosából 2114 magyar és 5 román volt. Római katolikus temploma 1797 és 1800 között épült. |
|
 A település a Hargita hegység déli nyúlványán, a Kishomoród jobb és bal partján, 6-700 m tengerszint feletti magasságban található. Valamikor népes község, mára azonban alig 3500 lakossal, 1523-ban említik előszőr de valószínûleg már azelõtt is létezett Szentlõrinc néven. Temploma 1776-ban épült, de a gótikus keresztelőmedence, és két szenteltvíztartó egy középkori templom létezését bizonyítja. A települést a katolicizmus végsõ bástyájának nevezték, mert ettõl a falutól délre már mindenki unitárius. Nevezetessége a valamikori bánya és vasüzem volt, amely mára elvesztette jelentőségét. A falu településszerkezetére jellemző a patak medrét követő kanyargós utcák és az emeletes kőházak sokasága. A falu területén kilenc borvízforrás és egy sóskút (27 %-os sótartalommal) található. A völgyben települt falut számos magasabb domb vesz körül: Cifra-bükk (1013 m), Kakukk-hegy (936 m), Kiruj-hegy (850 m), stb. A falu temetője, hasonlóan sok más székelyföldi faluhoz a közeli domb magasságában létesült. Római katolikus temploma 1776-ban épült, ez olvasható a torony homlokzatának közepén. 1771-72-ben kezdték építeni és 1776-ban fejezték be. A Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt, nyugati homlokzatú templomhajóból, szentélyből és sekrestyéből áll. Késő barokk stílusban épült. Három középkori kőfaragványa van: egy gótikus keresztelőmedence (a hajóban), egy román kori és gótikus típus keveredéséből kialakult, pillér alakú szenteltvíztartó (falba építve a hajóban). Mindezek a falu középkori templomából kerülhettek ide. Egy gótikus kehely a gyulafehérvári Battyhaneum gyűjteményébe került.
|
|
 Első említése 1333-ból való. Unitárius temploma 1786-1793-ban épült, barokk stílusban. A torony oldalában egy feliratos kõ látható az 1693-as dátummal, amely a régi unitárius templomra vonatkozik, és amelyet 1789-ben bontottak le. A település a XIX. században híres bútorfestő központ volt. Látnivalói közé tartozik az egykori kőbánya, mészégető telep, sóskút, bronzkori erődítmény és várrom, valamint a helyi nevezetesség a Vargyas-patak által kialakított szurdok és az Almási-barlang néven ismert cseppkőbarlang-rendszer.
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
|
|
|
