Székelyföld alatt az erdélyi történelmi székely székek területét értjük. Ide tartozott a mai Kovászna és Hargita megye szinte egészen, Maros megye egy része, Fehér és Kolozs megye kisebb darabjai, valamint néhány település Neamţ és Bákó megyékben a Kárpátok gerincén túl. Erdély történelmi-etnográfiai régiói közül jelenleg csak itt vannak a magyarok többségben.
Székelyföld mai határai még nincsenek egyértelműen meghatározva, de a Maros megyével közös határt leszámítva a székelyek lakta területek határa elég pontosan követi Hargita és Kovászna megye határát. Területe 12800 km², kiterjedése észak-déli irányban 150 km, kelet-nyugati irányban 140-200 km
A Keleti-Kárpátok középső és délkeleti vonulatait, ennek hegyközi medencéit, valamint az Erdélyi-medence, ezen belül a Mezőség peremterületeit foglalja magába. A történelmi Székelyföld távolabbra szakadt különálló része volt ezenkívül Aranyosszék is az Erdélyi-középhegység lábainál, az Aranyos folyó alsó szakaszánál.

Székelyföld domborzatának nagy részét a Keleti-Kárpátok belső vonulatai és előhegységei alkotják. Nyugaton az Erdélyi-medence dombságai találhatók. Székelyföld hegységei a Kelemen-havasok déli része, a Görgényi-havasok, a Hargita-hegység, a Besztercei-havasok déli része, a Gyergyói-havasok, a Hagymás-hegység, a Naskalat-hegység, a Csíki-havasok, a Persányi-hegység északi része, a Baróti-hegység, a Bodoki-havasok, a Répát-hegység, a Nemere-hegység nyugati része, a Háromszéki-havasok nyugati része, a Bodzafordulói-hegyek és a Bodzai-havasok észak-nyugati része. A nyugati vonulat (Kelemen, Görgényi, Hargita) a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatához tartozik. Ezekben és a környező hegységekben gyakran találunk vulkáni utómüködésre utaló nyomokat. A keleti vonulathoz kristályos hegységek (Gyergyói, Hagymás, Csíki) tartoznak. A Kárpátok Székelyföldre eső két fő vonulata olyan nagy kiterjedésű medencéket fog közre, mint a Gyergyói-medence és a Csíki-medence. A Háromszék területén több részre szakadó vonulatok között helyezkedik el a Baróti-medence, a Kászoni-medence, a Felső-Háromszéki-medence és Székelyföldhöz tartozik még a Brassói-medence észak-keleti része. A medencéket a folyóvölgyek mentén vagy hágókon áthaladó közlekedési útvonalak kötik össze.

Az éghajlat az alacsonyabban fekvő részeken mérsékelt kontinentális, a magasabban fekvő részeken függőleges övezetességű hegyvidéki éghajlat. A viszonylag nagy tengerszint feletti magasság miatt az éghajlat jóval hidegebb, mint Románia legnagyobb részén. Az évi középhőmérséklet általában 7°C körül van, ennél valamivel magasabb a Mezőségen (9°C), illetve jóval alacsonyabb a magasabb hegyekben (helyenként 2°C alatt). A leghidegebb hónap (január) középhőmérséklete -3 és -10°C között van, a legmelegebbé (július) pedig 10-19°C. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 40°C volt, melyet Szabédon regisztráltak 1952-ben, a legalacsonyabb mért hőmérséklet pedig -37°C volt, melyet Bodzafordulón mértek 2005 február 8-án. Télen gyakori a hőmérsékleti inverzió: a hideg levegő bennreked az alacsonyan fekvő területeken, ezért a völgyekben és medencékben hidegebb van, mint a hegycsúcsokon (a legalacsonyabb hőmérsékletet is 750 m-es magasságban mérték). A napsütéses órák száma 1500-2000 évente. Az évi átlagos csapadékmennyiség 500-600 mm a Mezőségen és a hegyközi medencékben, a hegységekben meghaladhatja az 1200 mm-t is. A csapadék jelentős része hó formájában hull, a hóréteg vastagsága meghaladhatja az 1 m-t is. A legmagasabb hegycsúcsokon a hó egészen júniusig megmarad.

Növényföldrajzi szempontból Székelyföld a Carpaticum flóratartományba tartozik. A tengerszint feletti magasság szerint több növényzeti öv különíthető el. 500 m alatt a természetes növényzetet a gyertyános-tölgyes öv alkotja, itt előfordul még a cserfa, szilfa, hárs, kőris. 500 és 1000 m között, a dombságok magasabb és a hegységek alacsonyabb részein a bükkerdők öve húzódik. 1000 m-nél magasabban a tűlevelű erdők öve található (ez az erdőövezet legfelső szintje, túlnyomórészt lucfenyő alkotja), amely nagy kiterjedésű területeket borít. A hegyközi medencék körül (a hőmérsékleti inverzió miatt) és a hegyek északi lejtőin a fenyőerdők már 600 m magasan is megjelennek.

A legmagasabb hegységekben (Hargita, Hagymás-hegység) megtalálható az alpesi övezet is, jellemző növényei: közönséges boróka, fekete áfonya, havasi törpefenyő. A nagy növényzeti övezeteken kívül vannak sajátos növényzetű területek is (ilyenek például a vízpartok közelében az ártéri berkek). Székelyföld legféltettebb természeti vagyona az erdő, amit már sok éve korrupt politikai körökkel összefonódott érdekszövetségek kíméletlen irtással termelnek ki.

Székelyföld területén jelenleg egy nemzeti park, a Békás-szoros - Nagyhagymás Nemzeti Park található. Székelyföld határától néhány km-re két másik nemzeti park is van, ezek a Kelemen-havasok Nemzeti Park és a Csalhó Nemzeti Park.

A magyar nemzetiségűek aránya Erdélyben. A keleti részen levő magyar többségű terület Székelyföld.A tág értelemben vett Székelyföld népessége 1 128 200 fő, amely Kovászna, Hargita és Maros megye össznépességét teszi ki. Az 1992-es népszámlálási adatokhoz képest a három megye lakossága 59 300 fővel csökkent. A lakosság etnikai összetétele a következő: 59,2% magyar, 36,0% román, 4,5% roma.
A történelmi Székelyföld lakossága kb. 750 000 – 800 000 fő, mely 80%-ban magyar, viszont a Kolozs illetve Fehér megyéhez tartozó Aranyosszék mára már román többségű. (Ez annak tudható be, hogy a II. világháború alatt Romániához tartozott.)

Hargita és Kovászna megye össznépessége: 550 444 fő [13](2005) 
Ebből:

városi lakosság: 256 786 fő (46,7 %)
falusi lakosság: 293 658 fő (53,3 %)
férfi: 272 160 fő
nő: 278 284 fő
2005-ben a születések száma 6523, a halálozások száma 6205. A természetes szaporulat 328 fő (0,06%), ami viszonylag magas, ugyanis a romániai átlag -0,19%. A lakosság ennek ellenére csökken, főleg a kivándorlás miatt.