Községközpont a Nagy-Küküllő mindkét partján, a Hargita-hegység nyugati oldalán, Székelyudvarhelytől északra, 550 m tengerszintfeletti magasságban.
Okíratok 1333-ban említik először, jelenleg a község összlakossága közel 6000 fő, amelynek 98 %-a római katolikus.
Egykori középkori temploma megsemmisült. A mai római katolikus temploma 1910-ben épült.
Zetelaka valamikor zsindelygyártásáról és mint fafeldolgozó központ vált ismertté és a környék lakossága ma is főleg fafeldolgozásból él. A zetelakiak híres asztalos mesterek voltak, termékeik külföldön is ismertté váltak. Zetelakán kötelet és spárgát is fontak, amellyel élénk kereskedelmet folytattak. Híres volt a zetelaki gabonapálinka, fenyővíz és fenyőolaj, amelyet a faluban főztek, és amelyet főleg Gyulafehérváron és Kolozsváron adtak el. A település feletti Dezsák-hegyen az egykori Zeta-vár romjai, pazar panorámával.

• Zetelaka - hivatalos honlap
• Zetelaka és környéke szállásai

Székelyvarság Hargita megye egyik legnagyobb kiterjedésû, legmagasabban fekvõ tanyai települése. Jellegzetes erdélyi magyar hegyi szórványtelepülés.
A település északon Gyergyóalfalu és Csomafalva községgel (a Nagy-Küküllô fejénél) keleten Zetelakával (Küküllõ tanyabokorral), délen Oroszheggyel és Farkaslakával, míg nyugaton Korond és Parajd községgel határos.
A Fenyédet Tekerõpatakkal összekötõ, a 138-as számú megyei úttól a zetelaki vízgyûjtõ gát elágazásától északnyugatra, tõle 12 km-re fekszik. Székelyudvarhelytõl 36 km-re, Gyergyószentmiklóstól 53 km-re és Csíkszeredától,  80 km-re található. A falut alkotó tanyák (hegyi szórványtelepülések - közös néven Székelyvarság) majdnem egy fõváros nagyságú területet alkotnak, területe régebben 6.904 katasztrális hold volt, jelenleg 7.669 hektár.
Székelyvarság község története lényegesen különbözik a székelyföldi helységek többségének történetétõl. A legfontosabb különbség abból adódik, hogy Székelyvarság nem középkorú faluként jött létre, mint a táj helységei általában, hanem Oroszhegy község havasainak szórványtelepeibõl szervezõdött önálló tanyaközséggé 1907-ben.
A legtöbb székelyvarsági család oroszhegyi származású. Elõdeik a XIX. század második felében telepedtek le a mai Székelyvarság területére, létrehozva a ma is létezô és virágzó tanyabokrokat: Tisztás, Központ, Bagzos, Küküllõ, Forrásköze, Tálasbérce, Somlyókõ és Nagykút.
Az Oroszhegy község havasain létrejött varsági szórványtelepülés azzal vált ki a környezõ tanyás területek világából, hogy lakossága élen járt a kulturális, az egyházi és a közigazgatási önállóságért folytatott harcban. A varsági tanyavilág önálló tanyaközséggé formálódva a környéken elsõként szakadt el egyházilag és közigazgatásilag az anyaközségtõl.
Lakói - többek közt - zsindelykészítéssel is foglalkoznak. Népünnepélye a minden nyáron megrendezett Málna-fesztivál.

• Székelyvarság hivatalos honlapja